BOLYAI Farkas 1775. február 9-én született Bolyán. Matematikus és sokoldalú tehetség. A marosvásárhelyi főiskola professzora, a legnagyobb magyar matematikus - Bolyai János - apja. Neve egybeforrott fiáéval. A két Bolyai munkássága a matematika reformkorát jelentette hazánkban. Életükben nem kapták meg az őket megillető elismerést, de az utókor igyekszik pótolni ezt a mulasztást. Ma már könyvtárnyira tehetők a velük foglalkozó szak- és szépirodalmi alkotások. Nemes kezdeményezés az 1993-ban létrehozott Bolyai-tábor, amely a tanulóifjúság körében igyekszik emléküket ébren tartani.
     A Bolyai-család régi székely nemesi család, amelynek fészke a Nagyszeben melletti Bolya volt. Itt született Bolyai Farkas is. Szülei már hatéves korában a nagyenyedi református kollégiumba küldték tanulni. Sokoldalú tehetsége korán megmutatkozott, különösen a nyelvtanulásban. Jól beszélt németül, franciául, angolul, olaszul, héberül, románul és latinul, és a matematikában tűnt ki. Hamarosan a báró Kemény családhoz került házitanítónak. Tanítványával együtt 1790-ben a kolozsvári református kollégiumba iratkoznak be és öt évig ott tanulnak. A következő öt évben németországi egyetemeken folytatják tanulmányaikat. Az első állomás Jéna, utána Göttingen következik. Itt köt szoros barátságot Gauss-szal és határozza el végleg, hogy matematikus lesz. Sokat beszélgetnek a párhuzamosok problémájáról is. Jénában megismerkedett Schillerrel is. 1799-ben tanítványa hazautazik és adósságának fejében "zálogul" otthagyja tanítóját. Bolyai Farkas egy év után tudja "kiváltani" magát és mivel pénze nem marad, gyalog indul haza Erdélybe. Állást nem kap, így a domáldi birtokon telepszik le. 1801-ben megnősül, felesége (Árkosi Benkő Zsuzsanna), egy kolozsvári borbély kirurgus lánya. A következő évben megszületik Kolozsváron Bolyai János. 1804-ben meghívják a marosvásárhelyi református kollégiumba, az akkor szervezett matematika-fizika-kémia tanszék élére. Ettől kezdve mindig Marosvásárhelyen él és 47 évig tanít a kollégiumban. A kevés fizetés miatt sok melléktevékenységet kénytelen végezni. Bérbe veszi a kollégium kocsmáját, kertészkedik, különleges kályhákat készít és árul. Emellett erdészeti és néprajzi tanulmányokat ír, szépirodalmi műveket fordít, verseskötetet jelentet meg, drámákat alkot. Irodalmi munkásságának elismeréséül az MTA 1832-ben levelező tagjának választja. Matematikai művei nem találnak megértésre. Sem az 1830-ban megjelent magyar nyelvű Aritmetika eleje, sem fő műve, az 1832—33-ban megjelent kétkötetes latin nyelvű Tentamen (Kísérlet). Az első kötet függeléke (Appendix) volt fiának korszakalkotó munkája. A Tentamen-t és az Appendix-et a régi barátnak, Gauss-nak küldte el bírálatra, aki egyik művet sem értékelte kellőképpen. A Tentamen-ből csak "az alaposságra és az önállóságra való becsületes törekvést" vette észre. Holott a műben fontos eredmények voltak: a végszerű területegyenlőség fogalma, a Bolyai-algoritmus, új sorkonvergencia kritérium, a párhuzamosságot helyettesítő axiómák és így tovább. Fia munkájának el nem ismerése még jobban bántotta. Magánélete sem alakul szerencsésen. Házasságát sok veszekedés keseríti meg. Felesége 1821-ben meghal. Másodszor 1824-ben nősül. Ez a házassága boldogabb, belőle két gyermek születik. 1833-ban azonban második felesége is meghal. Ettől kezdve nem sok öröm éri életében. Fiával való kapcsolata is feszültségekkel terhes. Tudományos téren egymásra vannak utalva, matematikai problémáikat csak egymással oszthatják meg. Bolyai Farkas 1851-ben, 76 évesen megy nyugdíjba. 1852-ben kiadja Kurzer Grundiss (Rövid vázlat) című német nyelvű művét. Ebben összefoglalja főbb matematikai gondolatait és párhuzamot von fia és Lobacsevszkij munkássága között. Ezután sokat foglalkozik az elmúlás gondolatával és tudatosan készül rá. Megírja végrendeletét, amelyben "nyolc X alatt sok x-et írt" öreg professzornak titulálja magát. A temetésén semmi ceremóniát nem kíván, még harangot sem, de hozzáteszi: "az oskola csengettyűje szólhatna". 1856. november 20-án hal meg Marosvásárhelyen.
     Ez alkalommal is tisztelettel adózunk emlékének/emléküknek és feladatunknak tartjuk a Bolyai szellemiség megőrzését, valamint azt, hogy ezt a szellemiséget átadjuk az új generációknak. Méltóságteljes és tiszteletet parancsoló alakja álljon előttünk és igyekezzünk lehetőségünkhöz képest a tehetséges és szorgalmas ifjúságunk szellemi képességeinek teljes kibontakozását elősegíteni.

Szilágyi Anna